Unter Sternen
Wende dich, du kleiner Stern,
Erde! wo ich lebe,
Dass mein Aug’, der Sonne fern,
Sternenwärts sich hebe!
Heilig ist die Sternenzeit,
Öffnet alle Grüfte;
Strahlende Unsterblichkeit
Wandelt durch die Lüfte.
Mag die Sonne nun bislang
Andern Zonen scheinen,
Hier fühl’ ich Zusammenhang
Mit dem All’ und Einen!
Hohe Lust, im dunklen Tal,
Selber ungesehen,
Durch den majestät’schen Saal
Atmend mitzugehen!
Schwinge dich, o grünes Rund,
In die Morgenröte!
Scheidend rückwärts singt mein Mund
Jubelnde Gebete!
____________________________________
Csillagok alatt
Fordulj el csak csillagom,
szülőbolygóm, Földem,
hogy a szemem ne Napon,
csillagon pihenjen!
Csillagok szent éje van,
nyitja sírok száját;
fényes öröklét suhan
az ég magasán át.
Míg a Nap másutt ragyog,
más tájakon kél fel,
úgy érzem, én egy vagyok
itt a Mindenséggel!
Sötét völgyeid sorát,
láthatatlanságban,
mint fenséges palotát
járnám én vidáman!
Lendülj hát, te zöld golyó,
hajnal pírja vár rád;
zengje szám a búcsúzó
hálatelt imáját!
2 hozzászólás
Kedves mandolinos!
Fordításod igen szöveghű, rímeid nagyon jók, de a ritmus itt-ott megbotol, nem mindenütt trocheikus, mint ahogyan az eredeti. Én elsősorban a ritmus tartására törekedtem a fordításomnál.
Azért élvezet olvasni, gratulálok!
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Abszolut igazad van, a ritmus valóban néhol botlik, nem mindenhol trochaikus. Majd alszom rá néhányat, és talán sikerül rajta még finomítani, akár a szöveghűség rovására. Mindenesetre köszönöm a szíves elismerést, és az antoniusnak írt üzeneted…
Szeretettel: Dávid