Der Hund und der Esel
Der biedre Hund verließ die Burg des wilden Leuen.
Er traf auf einer grünen Bahn
Den sanften Junker Langohr an.
Woher? – »Ich floh den Hof.« – Warum? – »Die Plackereien
Des Sultans kränkten mich.« – Das brave Tier!
Wohlan, ich mache dich zu meinem Leiblakeien.
Bleib hier; ich bin nicht grausam wie der Schach.
»Nein«, sprach der Hund mit ernsten Mienen,
»Verbrechen ists dem Wütrich dienen;
Dem Dummkopf dienen wäre Schmach.«
Gottlieb Konrad Pfeffel
Geboren 1736
Gestorben 1809
A kutya és a szamár
A bősz oroszlán várát egy naiv eb elhagyta.
S a zöld mezőben lépdel, s ott
Egy szamárral találkozott.
Hová? >>Szöktem udvarból.<<Miért?
>>Terrorja
Várúrnak megbetegített.<< – Te füles lény!
Csak jöjj, megteszlek én testörömmé.
Maradj, s mint ő, nem leszek kegyetlen én.
>> Nem<<, szólt kutya, s vág komoly arcot,
>> Nagy bűntett szolgálni zsarnokot,
De szégyen lenne egy hülyét. <<
Szalki Bernáth Attila