Die Kindheit
Noch bin ich ein Kind
Noch fühl ich nur Unschuld und Freuden
Und weiß nicht was Leiden
Und Kümmernis sind.
Noch sehe ich die Welt
So lachend wie Blumengefilde
Voll göttlicher Milde,
Die Alles erhält.
Ich kenne noch nicht
Des Lebens betäubende Sorgen
Die Nacht und der Morgen
Hat Freud im Gesicht!
O lass mich als Kind,
Gott! Leben und Dasein empfinden
Und Seligkeit finden,
Wo Tugenden sind!
Gottlob Wilhelm Burmann
(1737 – 1805)
A (boldog) gyermekkor
Gyermek vagyok még,
Ártatlanul élek még, örömben,
S nem sújt életemben
Gond s keserűség.
Még szép a világ,
Mintha mennék mosolyogva réten,
S Úr szelídségében
Nyílik sok virág.
Ismeretlen tán
Számomra még az élet sok gondja,
Éj meg nappal hordja
(Az) örömet arcán!
b)
Hagyj Uram szerény
Gyermekként most s jövőben ott élni,
Üdvös helyre térni,
Hol úr az erény!
Szalki Bernáth Attila