Üres, szakadt kabátok hevernek
az üregben, a barlangban,
lenn.
Ahol a nyirkos, sötét, nedves
alagutakból langyos szelet
lövell ki a sikoltó kéj.
Látom a fényt az alagút végén:
közeleg, tol, húz, áthatol,
s a kabáttömeg arrafelé törekszik,
tolong.
Grúzia forrong.
De hogy!? Úgy, mint ez a hely:
zajosan s némán, de szó nélkül.
Ha van is hang, az ordítás;
nincs bocsánat, kérem szépen,
csak nyögés, lökés, halk vajúdás,
korlátozott időbe s térbe sűrített
csúszás.
De Grúzia forrong.
A kövön lejtésirányban vizelet
csorog.
Vízlelőhely: egy falszakasz
(derékmagasság: férfi volt).
Olyan, mint az Amazonas:
ezer ága sárga,
s a tömeget (hídja nélkül)
szagával kettévágja.
Átszel kövek közti rést,
itt felduzzad, ott kiszakad,
s áthág fehér vonalat.
De Isten szól: "Kérem,
lépjen vissza a biztonsági sávtól!"
Hát nem hallotta még a sok bolond?
Grúzia forrong!
Ott van! Hatalmas, ocsmány,
kurzív, kétszer aláhúzott,
ötkérdőjeles.
Egy rojtos szélű, libegő
újságpapír egész oldala.
Főcímnek sok, takarónak kevés.
Kit takar?
Kit takar, nem érdekli e
grafitporos, vizeletszagú csatamezőn
Grúzia.
Grúzia forrong.
Ő pedig?… vagy az…
mit ivott, már kihugyozta,
vagy
mit kihugyozott, már megitta.
Mindegy.
Hős ő… vagy az…
a forrongás első halottja.
2 hozzászólás
Kedves Davey! Döbbenetes ami most Grúziában van…versed jó! Indulatokkal teli, amit nem csodálok….Szaakasvili rezsimje hosszú, súlyos, romboló betegség után reméljük kimúlt.
Grat!
Kedves Davey!
Nem egy szenvtelen vers az már biztos.Mindig forrong valaki valahol.
Ági