álmos árny az utca kövén.
Az idő gazdátlanul kereng.
Guberáló jön, minden reggel.
Izzadt tenyerében nyüszít a sors,
áznak szívében a mély sóhajok.
Botorkálva, szakadtan, nyögve
kihányta már magát örökre
a kuka tövében, melyben kutat.
Lábához kúszik a lompos kutya,
nyalja szorgosan kezébe
a hűség szelíd bélyegét.
Pokoljárásuknak barázdát szánt
az örökké tartó kegyetlen idő.
Liheg a megátalkodott múlt
az üres lábosban, mint a húr
pattan a zománc, tányérban a nincs.
Istenverte juss a borszagú hit.
A kegyelemnek az ajtó bezárul.
Hazatolja a biciklit csendesen.
16 hozzászólás
Kegyetlenül kemény képek nagyon jól megfogalmazva. A rímeket itt-ott döcögősnek tartom (kutat-kutya, nincs-hit) – de jó!!! Üdvözlettel: én
Kedves Laci!
Köszönöm, hogy véleményezted a verset. Már többször átírtam, kötött formára is. Lehet, hogy javítok rajta, de a mondanivalóm nem enged más formát, ezért van az a "döcögés " is.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
"A kegyelemnek az ajtó bezárul…" – egy kiszolgáltatott emberről, kegyetlen, embertelen sorsról írtál nagyon találóan, kifejezően. Az embernek a szíve szakad meg, amint nap mint nap hasonló sorokba botolhat…
Nagyon jó lett a versed, drága Ica!
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Az erkélyemről látom naponta ezt a jelenetet. Egy időben be is tiltották a guberálást, mondván szemetelnek. De rá vannak utalva, sajnos. Van aki a kenyeret zacskóban akasztja ki, hogy ne kelljen a kukában turkálnia. Szívszorítóan szomorú.
Köszönöm, hogy olvastál.
Ölelésem: Ica
Kedves Ica!
Remekül ábrázoltad a guberálót, az élet árnyoldalán lévő embert.
"Lábához kúszik a lompos kutya,
nyalja szorgosan kezébe
a hűség szelíd bélyegét." ez telitalálat!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm, hogy jónak találtad a versem.
Kell ezekről írni. Bár lehetne segíteni rajtuk, sajnos sokan vannak.
Szeretettel: Ica
Kedves oroszlán!
´Izzadt tenyerében nyüszít a sors´
és a többi sorok,szinte ´fájnak´
Elismeréssel gratulálok:sailor
Köszönöm elismerő gratulációdat kedves Sailor.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica !
Sajnos ez a kemény valóság, versed remekül ábrázolja a mai magyar helyzetet…
Szeretettel ölellek: Zsu
Köszönöm drága Zsu, hogy értékeled a versemet.
Szeretettel: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Nagyon eltaláltad a mondanivalót, és hihetetlenül egyedi, erős képekkel fogalmaztál. Kiemelhetnék többet is, mert vannak különlegesek, amelyek erősítik bennem azt a sorsképet, amit elénk tártál (a megszemélyesítések fantasztikusak). Te láttad meg, de úgy vetítesz, hogy tiszta az exponálás bennem is.
Csúcs ez a vers, gratulálok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Érzékeny lelked rátalált a szomorú mondanivalómra. Egy kicsit talán erősek a kifejezések a versben, de megköveteli az amiről szól.
Köszönöm a gratulációdat, nagyon jólesik.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Annyi mindent beleírtál a versedbe, sokszor oldalakon keresztül nem lehet többet nyújtani az olvasóknak. Szomorú valóságot tártál elénk, ami – sajnos, lépten-nyomon megtalálható. n is úgy teszem ki mindig az ehető maradékot, külön csomagolva, s még rá is írom, hogy ehető, s csak kívülre akasztom, hogy ne merüljön be a szemétbe. A ruhaneműt is tisztán, becsomagolva teszem ki. De mit ér az a kevés, amit így találnak… Borzasztó látni sok nyomorgó embert. Nagyon jól sikerült a versed, még ilyen szabad-formában is. Mondhatom, hogy megkönnyeztem…
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Elég szomorú, hogy nem tudunk igazán segíteni. Sokszor az segít a szegényeken, aki maga is rászorulna. Akinek pedig ez lenne a dolga az észre sem veszi.
Köszönöm az olvasásod.
Szeretettel: Ica
Kedves Icus!
Épp valamelyik nap kérdeztem meg egy évek óta a kórház tövében élő hajléktalant, hogy mi okból kerültek ilyen helyzetben.
Meglepő volt a válasz.. Lehet még elbeszélgetek vele, és egyszer majd megírom.
Szomorú sorsok.
szeretettel ölellek
Anikó
Kedves Anikó!
Nagyon sokféle lehet az ok, amiért utcára kerülnek ez emberek. De a tény szomorú, de lehet felháborító is. Különösen, ha gyermekekről van szó. Úgy érzem szót kell emelni értük. Sajnos ahol van fény ott árnyék is van.
Ölelésem: Ica