Günter Eich: Nacht in der Kaserne
Teerdunkle Nacht, Traum bei geöffneten Lidern. Genagelte Stiefel hallen in den Fliesengängen Und in den öden Kammern des Herzens wider, Wo sich Kommandos und Trauer sinnlos vermengen,
Wo der Geruch von Schweiß und ungelüfteten Spinden Übers Geweb des Gefühls wie mit Schimmel wächst. Schlafdunkle Nacht, oh deine Tiefe zu finden, Wo du die Lider über die Schweigenden deckst!
|
Günter Eich: Éj a kaszárnyában
Szurokfekete éj, nyitott szem álmodik. Kövezett folyosón szöges csizma zengve csattog, S döngésében sivár szívkamra osztozik, Sok vezényszó meg a gyász ostobán kavarog,
Hol verejték és poshadt szekrény szaga szétszéled, S az érzés szövetére penészként leül. Álomsötét éj, mutasd meg ó, mélységed, Hol halkan heverőre szemhéjad terül!
(fordította: Tauber Ferenc)
|
2 hozzászólás
“Sok vezényszó meg a gyász ostobán kavarog,”
Örökké aktuális sorok, az ember nem tud háború nélkül meglenni.
Sötét, komor, miként az éjszaka.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!