Gustav Falke: Und gar nicht lange

Und gar nicht lange

Es steht ein Bäumchen kahl im Feld
Und friert in allen Winden.
Und will sich aus der weiten Welt
Kein Vogel zu ihm finden.

Und gar nicht lange, über Nacht,
Und tausend Blüten blinken,
Und seine Krone überdacht
Ein Nest verliebter Finken.

Gustav Falke
(1853-1916)

És nem sokára

Egy csupasz fa áll a mezőn,
Majdnem megfagy a szélben.
A világból elmenne ő,
Madár nem járt rajt’ régen.

S nem sokára, hogy egy éj múlt,
Lett sok virágból éke,
S koronájában ott lapult,
Szerelmes pintyek fészke.

Szalki Bernáth Attila