meglepett a fájdalom
titkon jött az űrön át
hirtelen vetted észre
milyen csendes a szobád
magányosságod nyilvánvaló
összekucorogsz akár a sün
nincs többé mosoly ajkadon
minden fekete az ég is odakünn
most lenne jó a hit ha vak is
elringasson vigasztaljon amíg élsz
csakhogy zsugorfóliázott szívedbe
végleg beköltözött a félsz
nincsen választásod
cipelned kell terhedet
születni élni meghalni
tudod a mi világunk így kerek
4 hozzászólás
Kedves Gabriella!
Nagyon reálisan ábrázoltad a ´gyászt´!
“most lenne jó a hit ha vak is
elringasson vigasztaljon amíg élsz”
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor, köszönöm a hozzászólásodat.
“nincsen választásod
cipelned kell terhedet”
Soraid mélyen átéreztem, hiszen már rég elvesztettem a számomra annyira meghatározó és azóta is hiányzó drága szüleim. Tudom, hogy ez az élet rendje, de attól még fáj.
Szeretettel: Rita 🙂
Igen, a fájdalom idővel enyhül, de soha nem múlik el egészen.
Szép napot kívánok.
Gabi