Kék földből sarjadt virág,
gyászos fekete rózsa,
földre hajolnak a fák.
Sötét a bánatom,
fehér a gyász-gyertya,
mérget lehel a rózsa.
Szirmait hullatja,
sós könnyektől ázik
kedvesem friss sírja.
Csillogó gyöngypatak
mossa a fejfáját,
kék földből nőtt virág,
gyászos fekete rózsa
drága hamvainak
puha takarója.
Lelkemben az emlék
örök mementója.
Gyász
By karola
4 hozzászólás
Kedves karola!
Nagyon kifejező a versed. Át lehet érezni a gyász feketeségét, a bánat fájdalma. Ahogy földre hajolnak még a fák is…
Szeretettel gratulálok: Klári
Kedves Klára!
Köszönöm, hogy versemet elolvastad és méltattad is hangulatát.
Szeretettel fogadtam
Karola
Szia!
Szép, megérintő verset írtál a gyászról, a fájdalomról, amit olyankor érez mindenki. Nagyon tetszett! Üdvözlettel: hundido
Kedves Karola!
Szomorú a gyászversed, megérintő.
Szeretettel: Ica