2024. december 22., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmúlás

    Gyász

    oroszlánBy 36 hozzászólás1024 megtekintés

    Szólni sem tudok, idétlen kísértet
    parázslott pokol tüzében idelenn.
    Lángot fogott a jövő, a sok ifjú álom
    kiált az égre, de senki nem válaszol.
    Kamaszkorok hajnalán, ó, Istenem,
    gördültek fekete pillangók szárnyain,
    angyallá váltak angyalok között.
    Hallgatásnál mélyebb, vastagabb a csönd.
    Könnycseppeket izzad a kínzó fájdalom.

    Terítse rá az ég Mária kendőjét
    a virrasztásban minden anyára,
    minden itt hagyott kedves barátra.
    Szárnyát rémülten szétterítve
    gyászolt az este delejes sötétben.

    Share.

    36 hozzászólás

    3. Horák Andrea Kankalin on

      Szia oroszlán!

      Gyönyörű verseddel méltó emléket állítottál. Képeid most is szavakkal beszélnek. Ilyenkor bűn a központozást említeni, hát nem is teszem, talán majd akkor, ha felocsúdtam.
      Nagyon tetszik a felépítés így, ahogy látható. Nyomot hagy az olvasóban, de kell is ez. A tragédia magával hozza az átgondolást, mert mindannyian lehetnénk a kétségbeesett szülők helyében, hiszen gyermekeink vannak, akik kirándulnak, élik a diákok életét.
      Köszönöm, hogy megemlékeztél, érzéseimmel csatlakozom gondolataidhoz.
      Szeretettel: Kankalin

    4. eferesz on

      Kedves Ica!
      Kívánom, hogy mindenben tudjunk egymás segítségére lenni, mindig mindenben meglátni a világot átszövő rendet, a feltétel nélküli szeretet és jót, hogy a FÉNY még az ilyen nehéz pillanatokban is átjárja szívünket, lelkünket.
      Szeretettel: Szabolcs

    6. Finta Kata on

      Megrendített versed sorai, annyira igaz:
      "Kamaszkorok hajnalán, ó, Istenem,
      gördültek fekete pillangók szárnyain,
      angyallá váltak angyalok között." – hiába gyönyörű sorok, de ez a szülők rettenetes gyászát meg nem oldja, mert nekik "Könnycseppeket izzad a kínzó fájdalom."
      A rettenetes híreket hallva elszörnyedtem a borzalmas eseten.
      Ki tudhatja, hogy talán a buszban volt a hiba, de mindegy,
      megtörtént eseten már semmivel nem lehet segíteni.
      Szeretettel gratulálok, remek versedért.
      Levél megy: kata

    7. festnzenir on

      Kedves Ica !
      Megrendítően írtál a buszszerencsétlenség hozzátartozóiról, a barátokról. Én is azt érzem, hogy már nem lehet meg nem történtté tenni. A hozzátartozóknak a bánatán sem tudunk könnyíteni, hiába átérezzük fájdalmukat. Ilyenkor nem tudjuk mikor teszünk jót, ha nem hagyjuk magukra, vagy hagyjuk, hogy saját maguktól jöjjenek rá. hogy az idő távlata oldja majd csak a fájdalmukat , de azt is csak annyira, hogy egy picit könnyebb lesz az életük, de az elveszített gyermekük képét mindig magukban hordozzák amíg élnek.

      Szeretettel,Zsófi.

    8. Ylen Morisot on

      Kedves Ica!
      Felemelően szép emlékezés és együttérzés ez.
      Mivel meggyőződésem, hogy valami túléli a test múlását, ezért úgy gondolom, az ima, a szép gondolat, a szeretetteli érzés, emlékezés segít a léleknek, szükségük van erre.
      Szeretettel:
      Ylen

    9. inyezsevokidli on

      Drága Icám!
      Most, hogy túl vagyok, a szintén oly felesleges,- sőt számomra ártalmas haragon -, ami a gyerekek szükségtelennek, és felesleges tragédiája miatt elfogott -,hadd fejezzem ki elismerésemet a végett, hogy ezt a verset megírtad. Mert igen, ahogy alább Ylen is írta, szükség lehet az imára, hiszen más itt már nem igen segít a pórul-jártakon.
      Köszönöm, hogy sok ember figyelmét, együttérzését, köztük az enyémet is, az áldozatok emlékére irányítottad.

      Szeretettel ölellek:
      Ildikó

    Leave A Reply