Szorítom e gyémántcserepet, ujjam kékül bele,
szegődtem szeretődnek, el nem engedem.
Szégyenkezve áll a nyári fény, az őszi árnyék,
arcod már csak félig arc, félig homályba vész.
Az idő sodor, a légáramlat gyémánttá csiszol.
Gyémántcserepeken lépked a bámészkodó múlt.
18 hozzászólás
Kedves Ica! Lélegzet-elállító képekben mutattad meg újra az emlékezés mindent megszépítőnek láttató csodáját! Tetszik ez a versed is, szeretettel olvastam! -én
Kedves Laci!
Köszönöm a soraidat, megtisztelő!
Üdvözlettel: Ica
Szépséges múltidéző sorok, drága Ica.
Szeretettel voltam 🙂
Ida
Drága Idám!
Szeretettel láttalak versemnél.
Ölellek: Ica
Kedves Ilona!
Szép, mint mindig. Elvarázsolja az olvasót, amint sorra veszi az üzenet egymásba szőtt szálait.
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönöm kedves Laca a megtisztelő soraidat.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Törött cserép már, de emléke értékes, ezernyi csillogás – csodálatosan kifejező ez a "gyémántcserép" szó!
Szeretettel:
Ylen
Örülök, hogy itt jártál nálam és itt hagytad e pár kedves szót!
Ölelésem: Ica
Drága Icám !
Gyönyörű lett ez a versed is…
Egyre szebbek, egyre csodásabbak.
Köszönetem érte, ölelésem: Zsu
Köszönöm drága Zsu a kedves soraidat.
Ölelésem: Ica
Szia!
Nagyon tetszett ez a versed! Nehéz elengedni sokszor a dolgokat, hiába szorítjuk, nem mindig lehet megtartani. Az utolsó sor "mindent visz!" üdv hundido
Örülök, hogy olvastad kedves Hundidó!
Köszönöm szépen: Ica
Visszahoznánk a múltat, hogy az ujjunk is bele kékül, hát még
a lelkünk! Elismerésem!
r.
Köszönöm kedves ruca, sajnos nem lehet, csal emlékeinkben él a szép emlék.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica! Gyönyörű lett ez a versed is , gratulálok! 🙂 Zsuzsa
Köszönöm kedves Zsuzsa!
Szeretettel láttalak: Ica
Láttam a versed. Köszönöm.
Edit
Editke, én köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel: Ica