"A leghosszabb út is
az első lépéssel kezdődik."
Bölcs ez a mondás,
igaz ma is.
Menni kéne tán…
gyere velem.
Nem holnap vagy
holnapután,most,
most induljunk el
mikor a Nap kel.
Menjünk együtt,
szemben a fénnyel
lelkünkben az örökléttel.
Menjünk,kéz a kézben
szívünkben igazi lesz az öröm
észre sem vesszük majd
és átérünk a körön.
6 hozzászólás
Kedves Valéria!
A versedet örömmel olvastam ismét.Szép átérni körön:-)
Szeretettel:Marietta
Szia!
Valóban így van, elindulni nehéz, de utána már minden megy magától.
Szeretettel: Rozália
Kedves Hova!
Kéz a kézben. E két szó, minden más nélkül is már oly sokat mond. Ez a tett csak a szeretetböl tud megszületni. A gyermekünknek fogjuk a kezét mert féltjük, mert mindentöl mag akarjuk óvni. Ha a felnöttnek a kezét fogjuk, vagy a szűleinknek, vagy egy idős embernek a kezét fogjok aki a segitségünkre szorult. De a legszebb formája a kézfogásnak, amikor szerelmessek vagyunk. Itt minden ok nélkül is megtesszük, vagy éppen minden ok közben játszik:Hogy megtegyük. Éa amit már Laurell Kaye Hamilton is megirt:"Már rég megtanultam, hogy az élettel kéz a kézben jár a remény,"
üdv Toni
Kedves Marietta!
Párszor én is voltam első hozzászóló egy-egy alkotásnál.Nehéz dolog mert ilyenkor a leg lényegesebbet szeretné az ember megvilágítani.Neked most sikerült.Köszönöm.A kör itt az életünk körforgása,ha ezen átérünk,egy körnek vége ugyan de kezdődik egy másik,ahol bölcsebben szeretetben gazdagabban mehetünk tovább.
Szeretettel:Valéria
Kedves Rozális!
Köszönöm,hogy szorgalmasan olvasod írásaimat és ennek ilyen módon hangot is adsz.Bízom benne,hogy egy darabig még együtt megyünk….
Szeretettel:Valéria
Kedves Toni!
Örülök a hozzászólásodnak,erre az aprócska kis versre is olyan szépeket írtál.Köszönöm.Ha Isten is úgy akarja még egy darabig haladjunk együtt ha nem bánod ,ezen az úton.
Szeretette:Valéria