Gyerek szeretnék lenni

Elszállnak az évek, akár a fellegek,
vállainkat nyomják, kemény, zord telek.
Jobb volna gyerekként, sírni óvodában!
jó volna ráborulni édes jó anyámra!
zokogva, kérlelni jöjjön hamar értem,
Isten tudja, mit meg nem adnék,
hogy mindezt elérjem.
 
Iskolába járni , reggel nyolc órára ,
felébredni mindig, jó anyám hangjára,
finom meleg tejre, lekváros kenyérre,
kényeztessen engem, csókja melegével.
Dolgos két kezével , adja fel ruhámat,
én mentem iskolába ö rohant munkába.
 
Jó volna még egyszer, gyereknek lenni,
hogy elférjek ölében, gondjaimat megoszthassam neki.
De sajnos úgy érzem , mindez lehetetlen,
anyámnak ölében elfér két gyermekem .
 
Felnőtten már értem, elszálltak az évek,
azt a szoros kapcsot meglazulni érzem.
És ha rágondolnék e rohanó világra,
ahol a pénz az úr és lelkünknek nincs ára,
tíz – húsz év elmúlik gondolom hamar,
mit mond majd leányom, fiam,
apa, anya közöttünk a kapocs meglazult túl hamar!
nem volt időnk veletek beszélni,
reggeltől , estig dolgoztatok! ennyi.
Jó anyánkkal együtt , dolgoztatok értünk,
de minden egyes nappal, lazult kötelékünk.
  
Lassan ráeszmélünk , hogy a szeretetet nem milliókban mérik,
szánj időt gyerekeidre mindig ha igénylik,
még, hogy ha bosszant is , hogy fölébreszt hajnalban,
tedd félre mérgedet, öleld ha akarja.
Enged két kezével, tépkedje a hajad,
ne bánd fürtjeidet melyek széthullanak. 
Enged,hogy reggel elfoglalja ágyad ,
elszállnak az évek, többet nem csinálja.
Felnőnek ők is, nekünk túl hamar,
Ölelnéd már öt de ö mást akar,
mással ossza meg, gondjait és ágyát,
te megmaradsz magadnak üresen és árván.
Máskor zajos fészked most csöndes és elhagyott,
akkor a csönd hiányzott most meg a ricsajok!
 
Kiégve ülök az életnek tűzétől,
napok gondjaitól, éveknek zűrétől,
agyamban beborul, gondjaim cikáznak,
gyerek szeretnék lenni Istenem!
Anyám ölében mindig megnyugvást találtam.