Gyerekkori karácsony

Kiskoromra emlékezem.
Idézve az ünnepeket.
Rám törnek az emlékképek.
Most mindent papírra vetek.

Látom kis lányként magam.
Amint a hóbucka szinte betakar.
Nem látok át a túl oldalra.
Mert még nem nőttem nagyra.

Hidegben gőzölt a leheletem.
Pepita kötött kesztyű volt kezemen.
Hógolyóztunk , mi gyerekek.
Kötött kesztyűm , nagyon vizes lett.

Karácsony hete lehetett.
Közeledtek az ünnepek.
Fenyő fával közlekedtek az emberek.
Örvendeztünk mi gyerekek.

Édesapám munka ideje után,
az erdőre ment ki vágni egy fát.
Ez időtájt sok mindenki , ezt csinálta.
Így lett több embernek fenyőfája.

Kötéllel tekerte fel a jeges gallyakat.
Fenyő vásárlásra , pénz nem akadt.
Vállára tette úgy hozta haza.
Lett nekünk is karácsonyfa.

El jött az ünnep, karácsony napja.
Nagy fazékban főtt a finom káposzta.
A sparhelt a jó meleget adta.
Ettől lett az ünnepnek jó hangulata.

Apu be hozta a fenyőfát.
Fenyő illat lepte be a konyhát.
Talpat kapott , hogy ne dőljön el.
A hokedlira tette fel.

Színes papírokat felvágtunk.
Láncszemeket ragasztottunk.
Apró almák szárát meg kötöztük.
A fenyőfára illesztettük.

Volt diónk , és fényes papírunk.
A diókat ezekbe csomagoltuk.
Színes , fényes dísz lett ezekből.
Ami aztán a fára került.

Nem volt szaloncukor , nem volt csokoládé.
Viszont volt színes papírlánc parádé.
Végül vattafelhőket dobáltunk rá.
Mintha a hópelyheket imitálná.

Be hunyom a szemem.
Mosolyogva emlékezem.
Öröm járja át szívem.
Ilyen volt a gyerekkori karácsonyi ünnepem.