Üres folyosó
Üres termek
A tompa gyermek
Csendben ült
Megszürkült színeken át
Minden hibát
Minden vétket
Minden átkozott emléket
Tisztán lát
Régen férfi volt
Erős vad szilaj
De a talaj
Alóla kiszaladt
És maradt
A zuhanás
Most gyermek
Átkos és átkozott
Változott
Régen áldott volt
Szent tiszta tudatlan
Köztes állapot volt
Nem volt halhatatlan
Amit Tőle kapott
Ő már visszavette
Elvesztette hitét
Mi emberré tette.
nem sikoltott
2 hozzászólás
Ez nagyon jó vers, tetszik. Elgondolkodtató.
Szeretettel: Rozália
Hát nagyon jó! Erről a versről nem tudnék személytelenül szólni. Fiam 30 éves, skizofrén… így történt az asszociációs "kapcsolás", hogy mélyen át tudtam élni ezt a verset. Úgy érzem, Te is átélhettél valamit, vagy nagyon közelről érinthetett, hogy ezt így meg tudtad ragadni.