Az élet csupa szeretet, remény, és küzdelem,
néha kusza gondok közt elveszik az értelem.
Születünk, felnövünk, küzdünk, remélünk,
az eljövendő időktől, nem mondva is félünk.
Átvészelünk megannyi megvívott csatát,
adódik, hogy veszítve megyünk tovább.
Talpra állva, újra kezdjük kicsiny életünk,
holnap minden szebb lesz, reménykedünk.
Mikor gyermekeink arcán a mosolyt látjuk,
nincs semmi gond, fájdalom, amit bánunk.
Erő van végtelen, szikla szilárd a hit,
mit ők adnak nekünk, bánatot szakít.
Hisz csupa szeretet, remény életünk,
kerek szép életet, csak velük élhetünk
4 hozzászólás
Tetszik a versed, érződik belőle a gyermekeid iránt érzett szeretet.
Bizony ez így van!Van egy nagy és okos 20éves egyetemista fiam, és egy gyönyörű, 16 éves lányom.Ők az én ékszereim!Köszönöm, hogy olvastál:Szeretettel:Kriszti
Látszik a megélt idő hatása!
Ilyet nem tud írni egy tini.
Te is elértél abba az állapotba,
amikor már sok-sok dolgot átlátsz!
A varázsa már nem a felfedezés és az új,
hanem a dolgok megértése, a valódi lényeg
felfedezése, megélése!
Pussz
Szirom
Szia Szirom:)
Nagyon kedvesnek tartom, hogy nem álltál meg egy versemnél, és kicsit csenhettem idődböl, hisz olvastál.Nagyon jól esik.Bizony az évek során, át értékelődik megannyi érzés, és életszemlélet.Bizony, a kamaszok ezt még nem tudják, de hiszem, igazán addig jó:)Bár minden életkornak meg van a maga szépsége:Szeretettel és baráti öleléssel:Kriszti