Nem félek én a sötéttől,
de a lámpát égve hagyd!
Mackómat is fektesd mellém,
hadd őrizze álmomat!
Jól takarj be, hogy ne fázzam,
s adj egy csókot arcomra,
súgj egy mesét füleimbe,
hadd szökjön az álmomba!
Ám ha mégis felriadnék,
s bátorságom elrepül,
siess hozzám gyorsan, kérlek;
hadd ne legyek egyedül…
7 hozzászólás
Jó, hogy itt vagy, így mellettem,
Hisz belőled lettem én.
Az első lépést így megtettem,
Az örökkévalóságod terén.
Szép gyerekvers,felmelegíti a szülők szívét.
Üdv:
Millali
Kedves Kalina!
Versed nyugalmat, szeretetet és békét sugároz.
Nagyon tetszett.
Judit
Szép altató, kedves vers!
Szeretettel:Selanne
Sziasztok!
Köszönöm szépen a hozzászólásaitokat! Elég sokat vagyok mostanában gyerekközelben, úgyhogy van honnan meríteni az ötleteket! 🙂
Kedves, álomra noszogató vers.
Szeretettel
Emese
Kedves Kalina!
Bár tudnék ilyen gyerekverset írni…az enyém olyan furcsára sikeredik, lehet mert taszítanak a gügyögős versikék, meg a sok ismétlés. A Tiédben viszont eredeti képeket is találtam, ami itt tartott.
Jó éjt! 🙂
Cal
Aranyos a versed, könnyed és szerethető.
Szeretettel: Kata