Kis csizmám úgy ragyogott,
Mint a napnak fénye,
Kiraktam az ablakba
Mikulás éjjelre.
Én virgácsot kapok,
Az lesz a csizmámban,
Rosszalkodtam sokat,
Kicsikét megbántam.
De ezt ő nem tudja,
Bár én megírtam neki,
Lehet, hogy a postás
Nem kézbesítette ki.
Hátha lesz mellette
Valami ajándék:
Lego, foci, könyvek,
Pár érdekes játék!
Vagy legalább szaloncukor,
Azt nagyon szeretem,
Virgács mellé valami jó,
Jobb legyen a kedvem!
Most, talán, megfogadom,
Ezután jó leszek,
Szót fogadok, segítek,
Mint a többi gyerek.
Akkor majd a Mikulás
Csodálkozik nagyon,
A legnagyobb virgácsot
Biztos nem én kapom.
Addig reménykedem,
Hisz ő is volt gyerek,
Nem vagyok én rossz, de
Huncutkodni remek!
Megvárom a függöny mögött,
A szemébe nézek,
Megérti, hogy mindig jóként
Unalmas az élet.
Megtölti a kis csizmámat
Mindenféle jóval,
Jó is lenne, ha így lenne,
Ez csak gyermekóhaj.
Elvárják a felnőttek,
Tanuljak, jó legyek,
Azt mondják meg inkább,
Mikor legyek gyerek?
2 hozzászólás
Akkor majd a Mikulás
Eltátja a száját,
És nem én, a többiek
Kapják a virgácsát!
Remélem, hogy megérti,
Hisz' ő is volt gyerek,
Hogy az ifjú években
Huncutkodni remek.
Függöny mögé elbújok,
A szemébe nézek,
Jónak lenni, tudja ő,
Unalmas az élet.
Remélem, hogy megtölti
Csizmám minden jóval
Jó lenne, ha így lenne,
Ez a gyermek-óhaj.
A felnőttek azt várják,
Tanuljak, jót tegyek,
Inkább azt mondanák meg,
Gyerek mikor legyek?
Csizmám tisztán ragyogott,
Mint a napnak fénye,
Kitettem az ablakba
Mikulás-estére.
Gondoltam, mert rossz voltam,
(Nagyon nem is bántam…)
A Mikulás virgácsot
Hagy majd a csizmámban.
Bár én megírtam neki,
De zokon nem vette,
Alighanem a postás
Nem kézbesítette…
Reméltem, hogy lesz azért
Valami ajándék:
Legó, foci, képeskönyv,
Talán társasjáték.
Legalább szaloncukor,
Mert az a kedvencem,
Virgács mellé akármi
Meghozza a kedvem.
Talán most megfogadom,
Jó leszek majd ez'tán,
Gyerekként is segítek,
Foganatja lesz tán.