Rázuhant a városra az este
És a sötétség teljesen ellepte
Minden de minden korom fekete
Elborítja az eget a felhők tengere.
Nem látszanak a csillagok
A sötétség mindent ellopott…
Egy hófödte kicsi házba
Gyertyafény gyúl felszikrázva,
Világít az éjszakába
Mint a reménynek apró lángja.
A teljes környéket felrázva,
Csillag villog szikrázva.
A világra le-le tekint
Hol fényeket lát majd megint
Szemébe újra tűz gyúl
S a földre fehér hó hull.
3 hozzászólás
Kedves Noir, engem egy romantikus estére emlékeztet. Sötétség, gyergyafény, kicsi ház. Tetszett a versed, gratulálok.
Nagyon-nagyon örülök hogy tetszett. és köszi
Azzal, ahogy visszaadod a gondolataidat, nem csupán azt éred el, hogy tetszen a versed, hanem azt is, hogy átéljem ezt a benned lejátszódott képet.
Örültem, hogy olvashattalak!
D.