Remeg a kezem, a fejem fáj
Gyerünk! Rajta! Mi lesz már?
Döfj a vénámba tűt,szívd ki a vérem!
Gyerünk! Rajta! Csak ezt kérem
Nyugodj meg én nem félek
Gyerünk!Rajta! Én a fájdalomért élek
Mert tudod a harapás nyomod még ott a kezemen
Gyerünk!Rajta! Rohanjunk át a tereken
Ha becsukom a szemem elsötétül minden
Gyerünk!Rajta! Tünjünk el innen!
4 hozzászólás
Kedves Gwendolin!
Tetszik a versed. Örömmel látom, hogy ilyen fiatalon mély érzések megszólaltatására vagy képes. A versed szerkezetileg is tökéletes, a rímek rendben vannak. A vers halad valahonnan valahová, a zaklatottságból a megnyugvás felé. A vers eszembe juttatja a vérvételt, de a vámpír történeteket is. Azt nem értem, hogyhogy a fájdalomnak élsz. Én is megismertem a fájdalmat már a te korodban. Sokan azt mondják a gyereknek még nem fájhat a lelke, de én úgy gondolom igen. A gyermek fájdalma őszinte fájdalom. Az utolsó versszakban számomra a szerelemben való feloldódás jelenik meg, mintha a szerelmeddel akarnál elmenni a rossz világból. Van egy olyan érzésem is, hogy a szerelmi bánat ihlette a versedet. Remélem egyszer boldog leszel, és megtalálod a helyedet, csak így tovább az írással.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Köszönöm szépen 🙂
Igazából egy barátommal szerettem volna elszökni a szerelem elől a fájdalom a szerlemet fejezte ki és a fájdalomnak élek azt jelentette hogy a szerelemnek élek. Viszont az elős két sort az előzőnap vénás várvételem ihlette 🙂
Kedves Gwendolin!
Látom nagyjából jól értettem meg a verset. Érdekes kép választás a szerelem leírásához. Sajnálom, ha bántott a szerelmed az nem jó érzés. A barátodat viszont nagyon becsüld meg.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Ez már egy régebbi vers szóval az érzésen már túl vagyok a barát pedig még mindig a legjobb 🙂