bámulod arcomat
jéghideg kezed
szorítja karomat
műanyag fogsorod nyakamba vájod
véremet vennéd, s ezt elém is tárod
és azt hiszed mindez ilyen egyszerű
de fegyvereim íze kegyetlen keserű
mert szívem kalapácsa
széttöri üveged
szerelmem tüze
olvasztja jegedet
vérem melegében
megsemmisül
mihaszna
műanyag
fegyvered
gyilkos
szerelmed
miatt
ez legyen
végzeted.
6 hozzászólás
Teljesen olyan, mint egy véres, gyilkos jelenet a vámpírral – aki valójában halott (hisz jéghideg a keze). De aztán feléleszted. És végül újra megölöd.
Látod, nagyon sokféleképpen értelmezhető. Biztos nem erre gondoltál, amikor írtad. 🙂 Tetszett!
És még keresztet is formál a versed – ezt most vettem észre. 😉
Kedves Theia! Kétségkívül több értelmet próbáltam elérni, és mindig örülök, ha a terven kívül becsúszik egy újabb is, köszönöm 🙂
Huh, de nagyon tetszik! Micsoda forma, és milyen szavak… Most hírtelen nem is tudok mit mondani. Csak egyszerűen gratulálok!
Kedves Jodie!
Theia-nak tökéletesen igaza van a "kereszt"-formával, tényleg vámpírűző hangulatot áraszt remekül megszerkesztett versed. Hatásos képeket használsz! Ügyes vagy!
ali baba
Tetszik! Nem csak a forma, hanem a szavak mögött bújó sejtelem..Nagyon jó!
Szeretettel:Nagy Krisztina