Gyógyító zene

Hegedűm, te segíts engem,
ne csüngjek megfeszítetten
gondjaim árva keresztjén
dermedő vágyaim estjén.

Húrjaid törjenek csendet,
zengve lazítsanak lelket,
s dallamok szárnyaló hátán
gyúljon már végre szivárvány.

Az se baj, hogy hamis itt-ott,
sírja el a régi titkot,
azt, ami legbelül éget,
bármilyen kezdetet, véget.

Hegedűm, ugye, hogy nagy kincs,
bánatom elröpült, volt, nincs,
s hangszerem szűk odújába
rejtem el – legalább mára!