kik tudják, hogy gyökerek nélkül ők
csak megtörten fekszenek majd
úttalan-utakon. Suhannak a száguldó idők.
Megpihenni, érezni szelíd szellők illatát
nincs idő, mert nyomában ott van
a forgószél, mely szédítően vág
a nyakszirtemen. Érzem ujjad vonalát.
Aztán csendes fuvallatok a vihar után.
Újból felegyenesednek a fák.
Gyökereiket erősítik, hiszen megtanulták,
nélkülük ők gyengék és suták.
2 hozzászólás
kedves balu,
bármennyire is tetszettek az eddigi verseid is, mind közül ez az eddigi legjobb!
nagyon tetszik, ahogy beleloptad az érzelmeket ebbe a versbe, egy csipetnyi szerelmet az elmélkedésbe.
a stílusod magával ragadó, a tehetséged megkérdőjelezhetetlen!
továbbra is csak biztatnálak, hogy írj sokat, mert van jövőd a költők társaságában!
további kreatív napokat kívánok,
toncsi
Ugyan nem számoltam a szótagokat, de úgy érzem első olvasásra, hogy hagyományos szakaszokban is megállná a helyét. Nagyon érdekes a stílusod és jól érthető, olvasmányos. Írjál minél többet, Te fejlődsz tőle, mi pedig örömmel olvasuk a verseidet.
Üdvölettel: Kata