Bűnöm, ha volt, már elsirattam;
A lelkem és az izzó katlan
Szívem – miként a hó: fehér;
Tudom, hogy egy szűz hólepellel
Bűnbánatom felér.
Bűnöm, ha lesz, azt is elsírom;
Ki tudja hol kísért a sírom,
Hisz rág a szú, mely eltemet:
Bocsássa meg mind – aki tudja –
Az én sok vétkemet.
5 hozzászólás
Szia Z.A.!




Említettem az előzőnél, hogy mérlegeltem a cím eredetét. Sajnos nem látom, hogy mennyit fakult a tinta, így csak megérzésemre hagyatkozom.
A mérleg azt mutatta nekem, hogy a vers régebbi, a korona utólag került rá.
Indokolom: a költemény nem bűnvallomásból, megbánásból, tevődik össze, hanem inkább a már megtisztult lélek mutatkozik meg benne. Igaz, hogy maga a szó szerepel egyik sorban, mégsem egészen olyan a tartalom. Szerintem a feloldozás jobban előtérbe kerül, tehát arra jutottam, hogy a cím fiatalabb.
Jó ez a játék!
Ja, azt majdnem elfeledtem, hogy jó a vers. A címre is van ötletem, de megvárom, mi lesz a válaszod a következtetésre.
Szeretettel: Kankalin
megbánással és a javulás szándékával egybekötött bűnvallomás
Szia Z.A.!




Említettem az előzőnél, hogy mérlegeltem a cím eredetét. Sajnos nem látom, hogy mennyit fakult a tinta, így csak megérzésemre hagyatkozom.
A mérleg azt mutatta nekem, hogy a vers régebbi, a korona utólag került rá.
Indokolom: a költemény nem bűnvallomásból, megbánásból, tevődik össze, hanem inkább a már megtisztult lélek mutatkozik meg benne. Igaz, hogy maga a szó szerepel egyik sorban, mégsem egészen olyan a tartalom. Szerintem a feloldozás jobban előtérbe kerül, tehát arra jutottam, hogy a cím fiatalabb.
Jó ez a játék!
Ja, azt majdnem elfeledtem, hogy jó a vers. A címre is van ötletem, de megvárom, mi lesz a válaszod a következtetésre.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Ennek kivételesen adott Pappapa címet, veled beszéld meg!
Kedves Kankalin! Ennek dédapám adta a címet, vele beszéld meg!
Ez egy jó rövid vers, amit olvashattam, egy bűnbánat, ami olyan, mint ha valaki magát gyóntatná… S nekem úgy tűnik, hogy a bűnbánat őszinte, s a lélek meggyógyult tőle.
S mivel a vers nem Tőled származik, szerintem a címet sem szabad megváltoztatni.
Én is foglalkoztam édesapám verseivel, legutóbbi, verseskötete elrongyolódva élte meg a világháborút, ezért én átdolgoztam (betűpontossággal) átszerkesztve adattam ki az Interneten, s a http://www.mek.oszk.hu oldalon a Széchényi könyvtár – kérésemre – az én kiadott anyagaimhoz tette, az első helyre, természetesen a saját nevén.
Érdemes belekóstolni, csodálatos versek találhatók benne. (Kár, hogy nem örököltem tőle eme tehetségét!) Belépni az én irodalmi célra használt Finta Kata nevemmel lehet.
Szeretettel olvastam a verset: Kata