Nem hagylak senkinek, és mégis hallgatok.
Nem hívlak magamhoz, te titkon jössz felém.
Csak merném mesém elmondani… úgy vagy itt,
hogy álmom beenged, s képet pingál elmém.
Kapaszkodok húsz körömmel, hiába csönd
és néma távolok s a vízbe fúlt hegyek,
és félek úgy az ártól, széltől is… ledönt;
bárcsak végre látnám hogy legyen, hogy legyek.
Tudom, a vérem csak csordogál, s a világ
pokolra űz magából, nem tűr meg, taszít,
és szomjazom, hiába tengerár; sivár
sivatag, kőből köpült fájdalom van itt.
Te jól tudod, a csöndek olykor csendesek,
s érted úgy zenélnek szótlanul, szavakba
varrják azt, amit a hang sosem enged meg,
csak a csönd: a lélek és a szó hatalma.
Énekelek. A láz olthatatlan tarolt.
Hűlni nem vágyom, minek? Éppen Ott vagyok.
Én böngészem a szót, Te érzed a hangot…
százból egyet… és ezért élnek a dalok.
36 hozzászólás
Szia Kankalin !
Nagyon szép, szomorú és fájdalmas a versed.
Remélem Ő is érti ezeket a sorokat és olvassa, vagy talán tévedtem ? Nem tudom.
Szépek a képek, az egész alkotás mély fájdalom…
Kívánom a legjobbakat !
szeretettel olvastalak: Zsu
Szia Zsu! 🙂
Örülök, hogy szépnek találtad beleérzésed által.
Köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin !Fájdalmasan szép ez a versed. Én azt mondom Neked és annak a személynek is, akinek szól ez a vers,: Olyan rövid az élet és sietni kell minden percét kihasználni." Dalban mondom el, mennyire szeretlek"-mintha lenne ilyen dal, de most még ha versben, ebben a gyönyörű versben is elmondtad neki, kell e ennél több? Tetszett a versed mint mindég,Szeretettel gratulálok Alexa.
Szia alexa! 🙂
Az élet valószínűleg rövid (mihez képest?), ezért próbálok strófákba szedni olyan gondolatokat, amelyeket nem szeretnék veszni hagyni.
Köszi, hogy olvastál, hogy bölcselkedtél. Jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
" kőből köpült fájdalom " az egész vers így születhetett meg.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Szia oroszlán! 🙂
Köpülni már kiválóan tudok, kőből fájdalmakat pláne. Egyszercsak vaj lesz belőle, de szerintem az még odébb… Türelmes vagyok. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Remek vers, bár szomorú. Mintha magányos lennél, és csend vesz körül.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Szia harcsa! 🙂
Nem annyira szomorú ez, mint amennyire reálisan bizakodó.
A csend valóban körülvesz, mert szeretem. 🙂
Mi is a csend? Nekem madárdal és gyönyörű zenék váltakozása némi néma napsütéssel… (Ilyesmi.) Ha ez érezhető-hallható, már nem beszélhetek magányról. 🙂
Köszönöm szépen, hogy itt voltál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
De nagyon szép..
Kankalin,megérintett versed.
Szeretettel:Viki
Szia Viki! 🙂
Ha megérintett, már megérte belesimogatni a lelkem jó nagy darabját. Örülök, hogy hatással volt rád, köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ilyen alkotást nem lehet néhány sorral megközelíteni,
elemezni!
Meg sem próbálom!
Inkább az ´átérzés´-sel közeledeK hozzá!
Gratulálok:sailor
Szia sailor! 🙂
Ez amolyan nagyon mélyből jött, hirtelen kiszakadt valami. Éjnek évadján írtam, holtfáradtan, amikor már majdnem romokba dőlt körülöttem minden. Jólesett végre verselgetni, még ha kívánnivalót is hagy maga után. A tartalma komoly. Azokat a dolgokat rejti, amelyek kivételesen fontosak számomra. Szerintem elkapkodtam, mert nem biztos, hogy így jött le, viszont "mosom kezeim". Az egyik legszebb dologról írtam, ami ebben a földi életben még velem történhetett.
Örülök, hogy átérezted. 🙂
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Kankalin
ok, meg szia
nekem tetszett, "átérzés" meg amolyan sailor-féle "közeledés"nélkül is.
Szia túlparti! 🙂
Sailor jól közelít, de te elvileg túlparti vagy. :))) Közelítésednek örülök, köszönöm szépen.
Megtisztetél. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nem tudom, miért de Cseh Tamás "Elmondom mid vagyok, mid nem neked" kezdetű dalát juttattad egyembe. Talán a versed hangulata…talán, mert tegnap épp azt gitároztam…
…és persze azt is eszembe juttatta, hogy két ember ha eljut odáig, hogy közös a csöndjük (nem a némaságuk), akkor az már-már földön kívüli dolog…
Csend-zene, zene-csend… túl a földi határokon…
Szeretettel gratulálok!
Gy.
Szia Gyömbér! 🙂
Eltaláltál a zenével, de nem teljesen tudok azonosulni vele. Az a "csönd" valóban csaknem égig ér, de máshogy. Viszont az "elmondom mid vagyok" ütősebb volt. Arra jutottam, hogy nem tudom én ezt normálisan elmondani, mert költészetileg kevés vagyok, inkább kiverem a biztosítékot, mint hogy világítsak; csak vagyok, és kész. Éppen erről szólnak a verseim az utóbbi időben. Tanácstalanul állok, és úszni is tudok, ha kell.
Az a csönd érdekes dolog. Sokkal több a tartalma, mint amennyi látszik.
"Túl a földi határokon…" 🙂
Örülök, hogy tetszett, gitározz sokat, mert jól jön az alkalomadtán! 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kankalin
Gyönyörű!!!!!!!!!
Szia zsike! 🙂
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Versed elején nem vagy egyedül, csendben, magadban, álmodozol. Lehet, nem a mai valóságban, hanem régebben, megtörtént eseményekre emlékezel. Vele társalogsz, akit soha nem lehet elfeledni.
Bánat vesz körül, nem tudsz szabadulni a gondolatoktól.
S akkor, hirtelen eszedbe jutnak az átélt csendek. A csend, ami megnyugtat. Tudom, mert én is átéltem már, hogy ülök magamban, a csendet hallgatom. Gondolkodom, s megnyugszik nyugtalan lélek, de nem félek a magánytól, s hallgatom a csendet, közben halkan megszólal a egy gitár és kedvenc dalomat játssza el. Még gondolatban is ütöm a taktust egy zongorán, a kísérő akkordok is fülembe csengenek…
S úgy érzem, mert tudom, ami elmúlt, soha nem jő vissza, a remény halvány fénye csillan fel bennem: mégis szép az élet, kint ragyogón süt a nap, a kertekben virágok pompáznak, a fán kismadár csicsereg. Miért kesergek?
Együtt érzek Veled, versed olvasva, ilyen gondolatok születtek bennem.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Végülis sosem vagyok egyedül, mert szerencsémre, elég sokan szeretnek. 🙂
A régebben átélt események csak úgy vannak jelen ebben a versben, mint ahogy a múltat törölni nem lehet, nem is szabad, mindig jelen van, bármennyire lépni kellene.
Ez a csend más. Inkább visszafogott, tanácstalan hallgatás, viaskodás. Nem vagyok boldogtalan, mert rengeteg jótékony hatás ér (bárcsak mindenkinek ennyi jutna). Elküldöm mail-ben. 🙂
Alapvetően pozitív vagyok, nagyon-nagyon. Szeretek mosolyogni, ezért így ismernek azok, akiknek fontos vagyok. Verseimben adom ki azt a feszültséget, ami robbanna, ha bennem maradna. Ezért ilyen szomorkásak az írásaim.
Ez a vers elég nagy lépés részemről, és nem a legelső lépés.
Örülök, hogy gondolataid támadtak nálam, nekem pedig lelkifurdalásom lett amiatt, hogy más utakon jártam. 🙂
Köszönöm jelenléted. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Segélykiáltásnak érzem ezt a verset, ahol a szomorú lelked panaszkodik a tudatodnak.
Elárvult, elhagyott, elgyengült lélek ez, mely csak addig mer sírdogálni, amíg az önkontroll észre nem veszi.
Szép ahogy megszólalt most a lelked, de Te is tudod, nem sokáig lehet nyitva e kiskapu, mert határozott éned mindig gyorsan visszacsukja. Ha lehet ölelni érintés nélkül, akkor ezt most Te megtetted, s ha lehet érezni odaát, akkor Ő ezt most biztosan érezte.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali! 🙂
Még jó, hogy van önkontrollom, mert az nyagyon-nagyon fontos. 🙂
Nem is hinnéd, hogy ez az elárvult lélek mennyire erős. A lelkem benne van minden írásomban, de csak az férhet igazán hozzá, aki érti, és akinek engedem. Bár néha hangosan szólok, mégis csöndesen lézengek… figyelek.
Körvonalazódik előttem A Világ. Az a világ, amiben én is élek, no meg az, amiért érdemes áldozni, avagy nem.
Ez a vers nem segélykiáltás, csak a tények. A kaput pedig visszacsukom, ha a helyzet úgy kívánja.
Valóban érintés nélkül öleltem, ezt gyönyörűen írtad le. 🙂
Köszönöm, hogy itt voltál, hogy elgondolkodtattál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Mondhatom, jól elmaradoztam, de jöttem, mert hozzád mindig van miért.
Velem az a baj, hogy túlságosan "kisajátítok" minden olyan szépet, ami megragad, s hagyom, hogy pörgessen, hogy olyanná váljak tőle, amilyenné akkor lesz az ember, ha azt szeretné, vigyék a gondolatok, hogy újak születhessenek, mint amikor az "ihlet" kísért.
Nem tudhatom, fohász, vallomás, türelmetlen akarás mindaz, amit elénk simítasz, hogy ki-ki kedvére válogasson belőle. A bőség zavara ez, olyasféle érzés, amit belőled érzek áradni. Kicsi kapkodás, ragaszkodás, vallomás és egyszerű "ez vagyok én" hangulat. Olyan mély emberiekről szólsz, amibe beleborzongtam itt-ott, olyan ellentétekkel érzékelteted, mint a Csomolugma és a Mariana-árok, ha nagyon sarkítom a te gondolataidat.
./.
Szia Val! 🙂
Mit is válaszolhatnék Neked ezekre a gondolatokra? Csak azért vagyok tanácstalan, mert olyan szépen fogalmaztál, hogy kedvem támadt többször is elolvasni. Ezek után alig merek szólni, inkább engedem, hogy magával vigyen Téged a vers.
Ha választanom kellene a az általad felsorolt szavak közül, akkor talán a "kapkodás" a legmegfelelőbb mind közül. A hasonlatod nagyon-nagyon tetszik, és igaznak érzem.
…
Tudom, a lélek többet mond bárkiről, mint a szavak. Tudnék bár én is szavak nélkül, mégsem tehetem, valahol ezt a kettősséget érzem a versedből előtörni. … és az érdekes kötődés és elszakadás, a megértés és az értetlenség mind, mind ott viaskodnak a sorok között, már ha jól érzékelem. Nem tudhatom, valóban így igaz-e, de mert nekem ezt adta, erről vagyok képes pár gondolatot számodra itt hagyni.
Úgy hiszem, sokszor "menekülök" ehhez a versedhez, ha kétség gyötör valamiért, de teszem akkor is, ha csak egyszerűen bújócskázni akarok velük, míg csak meg nem ismerhetem valamennyit.
Szeretettel:
Val'
… Tulajdonképpen valóban a lélek sirámai ezek a sorok, olyan kettősség, ami már régóta meghatározza verseim. Talán nem véletlenül. Amikor elkezdek agyalni, papírt ragadok, jó sokat. Kellemes ilyenkor üldögélni a teraszon, már ha éppen ráérek (az utóbbi időben kevésbé).
Így születnek azok az ellentétek bennem, amiket aztán magam is értékelek (feketepont). Így jár az, aki Kelet felé fordítja orcáját, a háta mögött pedig Nyugat, és talán éppen alkonyat van. 🙂
Na, nem ragozom tovább, egy biztos, hogy a viaskodást nagyon eltaláltad. Ezért kerülök egyszer a pokol fenekére, mint ahogy le is írtam fentebb. :)))
Örülök, hogy tetszett, köszi a menekülő bújócskázást is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Valahogy ezek a gondolatok érintettek meg a versed után:
El ne hamarkodd a csöndet, még jól jöhet halkan kibontani, s csak is önmagad magad elé teríteni ki az amúgy semmi más ordító módon megfogalmazhatatlan jajongón fájó hiányt!
Csendélet… Pár vonás…
Óhajvirág illat az, hogy lélekben magadévá csókoltál egy indiánt.
És, ahogy a technika-Nagyszellem engedi, feléd kavarog a mesemondó, s magában dúdolni nevedet nem felejti.
Két fényévről csillag szűrődik át.., lehet, halovány a sugár, mi illet, de úgy aranyszín, mint te a tükrében voltál.
Nem hagylak,
Kapaszkodok,
Tudom.., Te jól tudod,
Énekelek
"Idéztem"
Szia Telephan! 🙂
Megdöbbentettél hozászólásoddal, mert az elhamarkodott csönd miatt erősen asszociáltam, erre:
http://www.youtube.com/watch?v=4s1oz2xqNp0
Nagyon kedves számomra ez a dal, mert benne van minden, amit egykor megszerettem, s amit még most is kedvelek.
Hát énekelek… most éppen ezt.
Tetszenek soraid, különlegesek, fényév távlatából is… haloványan és aranyszínűen, csillagosan.
Köszönöm, hogy itt jártál, azt is, hogy idéztél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Valahogy hosszú hónapok óta nem dúdoltam semmit, nem hallgattam zenét és nem olvastam verseket sem. Pedig a zene az életem jelentős része, ezért akik ártani akarnak, azt támadják. Tehát nem baj, ha elpusztít a láz, az a láz megér ennyit, még többet is.
gratula:ruca
Szia ruca! 🙂
Súlyos az, amit leírtál, mert a zene (majdnem) mindennél fontosabb számodra.
Nem baj, ha elpusztít az a láz. Amit megírtam a versben, az sokat ér, mondjuk 39,8-cal kiegyezek. 🙂
Nem vagyok büszke erre a versre, mert szemérmetlenül merítgettem innen-onnan, viszont muszáj volt megírnom ezt ahhoz, hogy az orromnál tovább láthassak.
Nem könnyű ez, de van olyan, aki segít ebben. 🙂
Örülök, hogy velem voltál itt is, mint mindig. Köszönöm. 🙂
Szia: Kalin
Drága Kalin!
Ritkán látlak, ritkán jössz, ritkán jövök, de talán most, hogy nyár van.
Újra és újra csak főhajtásom. Hogyan képes valaki ennyi zeneiséget belevinni egy alapvetően is tökéletes formába és igényes tartalomba!
A mondanivalót érezni vélem, és a versed természetesen egy csodálat.
Szia Szkít! 🙂
Ritkásan, mint ama fehér holló… 🙂 Hiába van nyár, a dolgok spontán zajlanak, gyengítenek-erősítenek, sűrűsödnek.
Szerintem elfogultan értékeltél, de köszönöm, hogy itt voltál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Önmagad szórt, kivetüléseiben és belső világaiban megfogni szánt képeinek határozatlan (és ettől mélyen emberi) sorát éreztem itt, Kankalin. Tetszik ahogyan szinte erővel formáltad, mert minden pillanatban azt éreztem, szíved szerint hagynád szétszaladni. Tetszett a vers belső világa, hangjai, őszintesége.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Csak kevés erőm van, úgyhogy azzal formáltam mindezt. Azt hiszem, inkább az eszem szerint hagynám szétszaladni a dolgokat, de a szívem nem engedi. Utálom, hogy őszinte vagyok, mert ez azt jelenti, hogy úgyis a szívemre hallgatok, az észérvek nem számítanak, ezért a rövidebbet húzom.
Na, szedegetem a gyöngyöket…
Köszönöm, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
NAGYON tetszik… nagyon-nagyon…
(Úgy tűnik, ma ilyen napom van… :))) nem találok szavakat bizonyos versek olvasása után… :))) ).
Szeretettel: barackvirág
Szia barackvirág! 🙂
NAGYON köszönöm, hogy nagyon-nagyon… 🙂
Én is csak ennyi szót találtam, bár lehetett volna több is. 🙂
Majd máskor. 🙂
Szeretettel: Kankalin