Rémiszt és boldoggá tesz,
a gondolat, mely Hozzád vezet,
s csodákat fest a szívemre,
lelkem szárnyal fellegekbe.
Merengve nézem a távolt,
a gyönyörben fénylő mámort,
kis báránykák sertepertélnek,
hegycsúcsok fölé emelnek.
A virágok is boldogak,
bájukat simítják a sugarak,
s a vöröslő vén ég alatt
nádi rigók járják táncukat.
Szívemnek ez gyöngyharmat,
elbűvölő csodás áhítat,
a láthatár tündöklése
éhező lelkem elesége.
E báj mohón zúdul könnybe,
fátyol hull bánatra, közönyre,
a táj szépsége kárpótol
reményt szór rám a távolból.
14 hozzászólás
Kedves Sleepwell!
Nagyon szép vers, gratulálok!
Szeretettel: Rozália
Kedves, aranyos versike 🙂
Hamarosan eljön ez a látkép is 🙂
Kedves sleepwell!
Nagyon kedves verset írtál. Az utolsó versszak tetszik a legjobban, gratulálok hozzá!
Vipera
nagyon szép!!!!
Köszönöm szépen Rozália, Daisy, Fekete Vipera és Tamás!:)
Igen Tamás remélem hamarosan eljön a tavasz, esik egy kicsit még a hó, aztán jöhet a madárdal, a napfény…:)
A legszebb sor: bájukat simítják a sugarak
A természet sokmindenért kárpótol, a remény meg elhozza a boldogságot..
Gyönyörű…
Üdvi: d.p.
Köszönöm szépen Dini:)
Viperával értek egyet: az utolsó versszak nagyon szép. Meg persze az egész, úgy ahogy van.:) Gratulálok: Colhicum
Köszönöm Neked Colhicum!:)
Jajj ez a sok szépség!
Mintha nem is lenne az a messzeség…
Olvasni gyönyörűség!:)
Szép vers a vágykozásról és a reményről!
Gratulálok!
Gyömbér
Köszönöm Dóra és Gyömbér:)
Kedves Sleepwell!
Ó de jó, hogy a Véletlenül link idehozott:)!!!
Nagyon szép ez a vers!
Szeretettel: Falevél
Nagyon örülök, hogy idejöttél kedves Falevél, köszönöm szépen szavaidat:)