Gyöngyöket találtam a porba
oda voltak bele szórva.
Azt mondtad szeretsz ha hagyom
mondtam,—-jó ,akarom.
Kértelek, vigyázz rám nagyon
az életemet terád bízom.
Gyöngyöket találtam a porba
oda voltak bele szórva.
Mondtam,hogy szeretlek nagyon,
nekem a szeretet volt az egyetlen vagyon.
Csak néztem rád meg a messzeségbe,
olyan volt minden mint a mesébe.
Gyöngyöket találtam a porba
oda voltak bele szórva.
Imát akartam érted mondani….
érted s értem,hogy az életet veled éltem.
Ajkam nem nyílott szóra
csak szedegettem a gyöngyöket a porba.
Gyöngyöket találtam a porba
oda voltal bele szórva.
Mégis imátkozni kezdtem,a nevedet rebegtem,
édes volt a szó mint a méz ha cseppen……
Te tanítottál így szeretni,
ezt az érzést soha nem akarom elfeledni.
Gyöngyöket találtam a porba
oda voltak bele szórva.
Te szórtad a gyöngyöket a porba
miket én rakok most szépen sorba.
Te tanítottál szépre,jóra,
hogy soha nem léphetek ugyanabba a folyóba.
A gyöngyök most is hullanak a porba
de már tudom miért vannak oda szórva.
6 hozzászólás
Kedves hova!
A gyöngyöket rakosgasd szépen sorba.Nagyon szép a versed!
Üdv:Selanne
Kedves Marietta!Örülök,hogy tetszett a versem,majd igyekszem.
Köszönöm a hozzászólásodat.Üdv.hova
Szia!
Szép kép a gyöngy porban. Ellentmondás ugyanakkor szépség is rejlik benne.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Ezt a verset egy beszélgetés után írtam.Férjemmel a régi időkről emlékeztünk.Ünnep nekem az ilyen pillanat.Beszélgetés során jöttem rá,hogy amiért régen képes voltam neheztelni rá, az mind-mind tanulási lehetőség volt a számomra.Tudod a türelem soha nem volt erősségem,azt még mindíg tanulnom kell,hát ezért szedegetem a gyöngyöket a porba,mer bizony ott lent , ott is néha értékekre lelünk.Köszönöm,hogy olvastad írásomat.
Szeretettel:Valéria
Nagyon szép, megható a versed minden sora és érdkessé teszi az a kétsoros betét. Én véletlenül bukkantam a versedre, az ünnepi versek közt böngészve.
Örülök, hogy rátaláltam és olvashattam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata !
köszönöm,hogy nálam jártál.
szeretettel üdv:Vali