Lelkem lebeg a vágyak vize felett,
tükrén megválaszt Holdat, csillagot,
rombol és teremt a dúlt emlékezet,
kápráztat íved, minden hajlatod.
Delejes szemedtől élő tűz emészt,
szívem zokogva őrli sugarad,
megszédül, hökken, bődül a józan ész,
combod, ha villan tüllszoknyád alatt.
Szakállas fények táncolnak nyomodban,
ahol csak jársz-kelsz, minden elforog.
Zsákmányod lettem. Összeroskadottan
omlok öledbe, édes vadhurok.
Szoríts magadhoz, hulljunk csak, mint a kő,
míg elenged minket végleg az idő.
2 hozzászólás
Szeretem a verseidet István. Gratulálok, sok szeretettel.
Selanne
Kedves Selanne!
Nagyon köszönöm ezeket a kedves szavakat!
Szeretettel:
István