Testvér! Ma lelked pendül a húrokon
nődért, ki elment. Jégszive elhagyott.
Azt mondom, így se dobd a lantod
mély feledésbe, hanem dalolj csak!
Add hát Hazádnak rég Enikő felé
láncolt reményed! Őseid értik ám
szép hangját oly feszes gitárnak!
Zengd az egekbe: Szabad magyar vagy!
1 hozzászólás
Azt hiszem lemaradtam e költemény tartalmának aktualitásáról, de mindenképpen csak egyet tudok érteni. Kettőt nem. 😀
Kiváló biztatás!
Üdv