Gyötrelem

Tűnő hullócsillagként potyogó könnyek,
Az üres szobában csend honol,
Elmúlt tegnapok megannyi emlékképe,
Melyeket bús szívem bitorol.

Tiltott érzések rabolták el lelkemet,
Egy sötét leplet borítva rá,
E gyönyörű érzést éreznem nem lehet,
Az erkölcs mindenek felett áll.

Tova tűnnek nappalok és az éjszakák,
Mindennap elvégzett feladat,
Gyenge és fájó szívem belefáradt már,
Holtan talál rám a pirkadat.