Elfojtott vágyaim, itt égnek bennem,
tele van a szívem, fájó gyötrelemmel.
Szorítja torkom, kitörni vágyom,
álmatlan éjszakán, magányom a párom.
Meddig várjak?
Kutassak, keressek?
Tán egyszer, majd…,újra szeressek.
Addig, vívódással kirakott utamat járom,
talán megtalálom, mire rég óta vágyom.
Múlnak az évek, hajam lassan ezüstbe borul,
azt mondják, minden meghalt szerelemért,
egy csillag kigyúl.
Ily sok a fájdalom?
Égboltnyi magányos szív,
lehullott csillagokon járok, hallom jaj szavuk,
eltűnt szerelmeket gyászoló, hallgatag panaszuk.
5 hozzászólás
Szép dal, bár egy kicsit szomorú, de azért tetszett.
Üdv:József
Kedves Szhemi!
Lehet, hogy kicsit szomorúa a versem, de én nem vagyok az.
Üdvözlettel: Helena
Kedves Helena!
Nagyon szépen írod le érzéseidet, melyek nyomasztják lelkedet. Remélem fog még csillag ragyogni érted is az égen!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Köszönöm kedves véleményed.
Ölellek szeretettel: Helena
Vannak gyötrelmes időszakok minden ember életében.Meg kell adni ami jár.
Szeretettel:Selanne