Szenvedek , s eltemettetek
rózsák, gondok erdejében.
Szépséges s oly gyönyörű
magyar föld mélyében.
Határtalan nyomor honol,
Könnyed anyagi gazdagság.
Arcomra fagyó mosoly,
Kik ezzel magukat áltatják.
Bűzlik a szép anyaföld,
Mocskos dolgok áztatják.
Gyereksírás hallatszik,
de érte csak a pénzt várják.
Látom senyvedő lelked
Gondodat tudva tudom
Mi fúrja gyenge lelked
Mi hajt ezen az úton
Hagyd!
Hagyd amit képzelsz.
Engedd szabadon lelked
S, szavad többé nem senyved
Szép tisztás erdején,
Holdvilágos napon
Megkereslek én.
1 hozzászólás
Gratulálok!
Nagyon szép és sajnos igaz is!
Kár lett volna a feledés homályába merülnie.