h. c. artmann: vor seiner hütt…
vor seiner hütt im laubwald steht der anachoret; die sonn berührt den horizont, die Wetterfront will schon zu bett.
es tiriliert der vögel schar ganz wunderbar, der kläusner hängt den baß dazu, auf ich und du, mit haut und haar.
wohl dem, der so den tag verbringt, wenns ihm gelingt, und parallel mit fink und star, recht sternenklar, sein credo singt.
|
h. c. artmann: kunyhójánál…
kunyhójánál – erdős a táj – egy remete áll; napbabusgatta horizont, és a légfront már ágyba vágy.
trillázik a madársereg, dal csicsereg, az aszkéta basszust morog, szív és torok, beleremeg.
jó annak, ki nappal derül, ha sikerül, s belőle madárrá váltan makulátlan credo csendül.
(fordította: tauber ferenc)
|
2 hozzászólás
“jó annak, ki nappal derül,”
Igen. Egyetértéssel olvastam az alkotó gondolatait a tolmácsolásodban.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!