Lépések kimértek,
a szabadság szabott.
Oly’ sokan tévedtek,
és mind nyomot hagyott.
Életek üresek.
Céltalan játékok.
Vég felé sietnek,
eltévedt angyalok.
Közeleg sötét múlt.
Van, kinek szép, tiszta?
Igaz szó elnémult.
Könnyünket felissza,
a porrá lett álmunk.
Ha remény csillagot,
néha nem is látunk
tudjuk, hogy ott ragyog,
csak még eltakarja,
terjedő vaksötét.
Ha a jelen hagyja,
fedje el a szemét,
és szégyellje magát!
Nagyon kell akarnunk,
hogy legyen igazság,
és lássuk az arcát
1 hozzászólás
“Ha remény csillagot,
néha nem is látunk
tudjuk, hogy ott ragyog,”
Nagyszerű sorok.
Szeretettel: Rita