míg éji álmok gyűlnek elpilledő pilláid szürke bársonyára
ha akarod nézem csendesen
a köréd fonódó álmok kusza szövevényét
s ha akarod elillanok
mint ki nem is létezett beleszédülök a villanó holdvilágba
s ha akarod dúdolom
idegen dallamok lassú s álnok gúzsba-kötő fényét
2 hozzászólás
Kedves Hanga! Véletlenszerűen válaszottam ezt a versedet. Nagyon jó ez a vers. Az egyik a különleges szókapcsolatok, hasonlatok miatt van. Nagyon tetszenek: elpilledő pilláid, kusza szövevényét, villanó holdvilágba. A másik, a versformád. Az első versszakok rövid, 9,8,8,7-es szótagszáma és a második hosszú verssorok valami borzongató hatásúak. A villanás, lenyugvás feszültségét adják. Ezt így érzem. Már ahogy képes voltam leírni. Két szóval: tök jó. 🙂 Ica
Szia Ica!
Az is tök jó, hogy itt voltál , meg hogy tetszett is 🙂
Hanga