Ha csak megpróbálnánk nem úgy csókolni,
mint ki örökre búcsúzik immár,
ha csak megpróbálnánk nem úgy ölelni,
mintha holnap már nem lenne világ,
ha élhetnénk úgy, mint kertben a virág,
– nem érezve jelent -, az örökkévalóban,
ha nem lenne percekre szabdalva a világ,
s nem merülnénk el a magyarázatokban,
akkor nem válaszolna az ököl a szóra,
s valódi jelenben tellne életünk,
igényünk nyílna – mint virág -, a jóra,
s nem méricskélnénk, ha már élhetünk…
8 hozzászólás
Kedves András!
Én valahogy úgy érzem, a csend és nyugalom hiányzik az életből, s nekem a versed is ezt sugallta. Békességben élve, többet foglalkozni egymással, a barátságokat újra kiépíteni, és ápolni, hogy legyen arra idő, másokkal törődni, érdeklődni, egymást szeretetünkkel körülvenni.
(Az utolsó szakaszban a tellne szót elírtad, csak egy l-lel kell írni!)
Nagyon jó gondolatokat foglaltál a versedben, nekem tetszik.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Bocs. javítok: Utolsó mondatban a helyes szó: versedbe!
Köszönöm, kedves Kata!
Én is észleltem, és idővel javítani fogom…
örülök, hogy tetszett
Szia!
Szép gondolatok, szép versben.
Szeretettel üdv:hova
Köszönöm, kedves Hova:)
Szia András!
Szép a versed.
Üdv:Selanne
köszönöm Selanne
Na, ez már sokkal sokkal jobb, s jobban is tetszik, mint az előző! :))
Zs