Ha egyszer meghalok,
az vidám dolog lesz.
Elröpülök hozzád,
lélek szárnyam lesz.
Arcod simogatom,
langymeleg szellővel,
felsöpröm az utad,
sóhajom szelével.
Kezed munkájára,
csókot lehelek,
Ajkad mosolyából,
ragyogást merítek.
S ha eszedbe jutok majd,
mert érzed, hiányzom,
a mennynek ablakát,
jöttödre kitárom.
4 hozzászólás
Kedve Ildiko !
Szeretettel gratulálok, Gyönyörű versedhez, Zsófia
Köszönöm, kedves Zsófia!
Örülök nagyon, hogy itt jártál nálam!
Szeretettel:
Ildikó
Meseszép.
Ha megjegyezhetem azért örülök,
hogy a mennynek ablakába látod önmagad.
Köszönöm Andrea!
Látod, ez fel se tűnt eddig!
Szeretettel:
Ildikó
U.i.:
Biztos ez a csalim!