azóta álmodom..csipkerózsika lakik a homlokomon..
hangulata van annak amit érzek..
belőled táplálkozom, míg csak élek..
nemrég kigyúltak a fények, eláraszt ez a fénykert..
restelkedve elsétált a magány, porfelhőt húz, az évek csíksugarán..
buja ölelésbe bújok a saját magam alkotta képpel..
a vonzás mi vonz, egyeztetek a réggel..
amit képzelsz, csak akkor lesz való..
ha a múlt igencsak megalkuvó..
két kicsi kezedben az életem, fogom mindkettőt..
négy kéz ..kéz a kézben…
örök feloldozás a létben..
olvadunk egymásban, mint éj a fényben..
szívünk kicsi hangjai, megszólalnak, mint égi harsona..
és akkor eljössz velem?..
oda..abba a távoli pagonyba..
hol az igaz érzés falakat emel a magasba..
gyönyörű maga az a szeretet, mit Érted megtehetek..
jöjj utánam majd.. ha én egyszer elmegyek..
5 hozzászólás
Mint már az annyiszór írtam: különös hangulatban és mondanivalóval adod át a versed 🙂
Gyönyörű!!!!
Megfogott a versed, és a vége
"jöjj utánam majd.. ha én egyszer elmegyek.."
Nagyon megható és szép lett!!:)
szép szerelmes vágyódás, nagyon szép érzésekkel…Mint mindig Dini, most is nagyon tetszett! Gratulálok!:)
Nagyon hangulatos kis vers, nagyon szép.
Hanga
Nagyon mély érzések… nagyon szép gondolatok!
Jó volt ismét Nálad.