Ha egyszer majd
Innen hirtelen elmegyek
Csak úgy megyek ám:
Nyomot hagyok magam után
Egy jelet, mi én voltam
Neked és a Világnak
-tudom-
Én nem számítottam
De addig maradok
Míg nem lesz valami utánam
Szerelmemnek viszem előre
Faragott fejfámat
Nevessen nagyokat
-vagy vessen meg-
Mosolyogjon rajtam
De!
Csak addig míg nem látja
Hogy a fejfát mit cipeltem
Idegen kezek szúrják
Egy földkupacba.
4 hozzászólás
A keresztedet nem dobhatod el valóban, mégha fejfáddá lesz is…
Talán nem baj ez…jelethagyni pedig, kaptál néhány tálentumot …tehát kötelező, azt gondolom kedves Zsolt.
Nagyon jó a versed.
Üdv.: András
Hát ez olyan azta-vers számomra. Nagyon jó lett!
Kedves Zsolt!
Szép-szomorú versedhez gratulálok:) És egyetértek Andrással, jelet kell hagynod!!
Üdv: Borostyán
Köszönöm Nektek!
Szeretettel
Zsolt