Ha elveszítlek
Nem tudok már várni
Elborul az ég is majd felettem,
Megbénul a gondolatnak árja
Elhagyom a várost hol születtem.
Máshol élek távol lesz az otthon
Elmegyek én onnan hol nevettem,
Itthagyom majd azt a rózsaszálat
Kit az életemnél is jobban szerettem.
Elmegyek hol nincsen tölgyfaerdő
Nem süt a nap hold sem jön az égre,
Megfagy a szív ha érzés újra éled
S nem kaphatok szánalmat cserébe.
De ha maradsz én örökké szeretlek
Nem leszek már szárnyavesztett madár,
Elmúlik a gond is majd felettem
S lelkem végre megnyugovást talál.
Feltámadok eldobok keresztet
Minden gáncsot mi utamba áll,
S a véges létben kicsiny pont leszek
Mint szabad sas ki levegőbe száll.
4 hozzászólás
Tetszik ez a vers. Az eleje kicsit döcögve indult, de a végére nagyon belelendültél!
Köszi a véleményt.Bár ez a vers nagyon régen írodott és már nem akartam változtatni rajta.
Kérlek,ne haragudj!
Nagyon szép vers az utolsó két sor.
A többi…egy pont…
Kérlek,neharagudj!
Köszi. Nincs harag. Minden vélemény értékes, ha hízelgő ha nem.