Ha feléd már a semmi int
és emlék csak az élet,
s az egész világ eltaszít,
engem keress még meg!
Ne is szólj, csak nyújtsd kezed,
ha szemedbe nézek,
látszik majd könnyeidben
az egész "boldog" élet…
Mesélek majd hajóról,
kit szerettek a partok,
lágyan ringó habokról,
s felderül még arcod…
Csak úgy békén leülünk,
s ha értünk jön a végzet,
egymás szemébe tűnünk,
s nem győz az enyészet…
Ha feléd már a semmi int,
s már emlék csak az élet,
emlékezz e szavakra,
és engem keress még meg…
15 hozzászólás
Szép. Egy segítő kéznyújtás.
Egy LGT dal jutott eszembe, kicsit idevág: A vonat ment tovább /A búcsú/.
Üdv, Poppy
Remek vers kedves András.
Üdv: József
örülök, hogy tetszett, kedves Poppy
köszönöm, József
Szia kedves Szers!:)
Ismét jóvólt olvasni versed:) Ez nagyon ott van Mélyen legtöbb emberbe!:) Csak van aki tagadja, van aki bevallja. s van kinek nincs ilyen választékos szókincse, hogy elmondja.
Ezért jó hogy agy, és itt vagy:)
Szeratettel: marica
Nemcsak az öregkor, hanem egy depressziós állapot is előhozhatja a felénk a semmi int érzését. Jó, ha ilyenkor van kibe kapaszkodnunk.
Szeretettel: Rozália
Nagyon szép vers!!!!
Örömmel jártam ismét Nálad.
…az elmúlás mindannyiunk sorsa!!…épp azért értékes a versed,mert nem mindenkiből fakad fel ilyen finoman a gondolata pláne így !!!:) társítva!!:)…szépet írtál:)..doratea
Szia kedves marica! Örülök, hogy nálam jártál és köszönöm!
üdv: szers
köszönöm, hogy olvastad, Kedves Rozália
megtisztelsz, ha nálam jársz, kedves Zsike… köszönöm
köszönöm, kedves doratea:)
Kedves Andras!
Szomoru szavak csodalatosan szep szinpompas csokorba szedve.
Gratulalok!
Üdv.:
hamupipö
Köszönöm, kedves Hamupipő!:)
Köszönöm, kedves Hamupipő!:)