Ha jön az ősz

Közegő őszt idéz elém e szelíd
alkony, és csendre int jövendő időm,
minden ami volt bennem nyári öröm,
majd messze lengi túl létem partjait.

Olyan végtelennek tűnik majd az ősz
mikor estjein hűs homály csordul
át, és az ég palástján zúgás mordul,
s esőnek cseppje szelekkel kergetőz,

és az ember míly magányos olyankor,
ha a letűnő csend monoton csobog 
ott, miként idején ez őszülő kor

mi már csak tegnapok emlékén ragyog,
de mi volt voltakon az lesz mindenkor,
hisz múltján bennünk jövendőnk kavarog!