Ha magyarul, hát szépen,
hogy aki hisz, értsen,
s ha ért már, tette valljon:
emberként éljen, haljon.
Hitemet ojtsa, és erdőt
neveljen belőlünk felnőtt,
ahol az árnyak még gyermek
álmokat bontanak embernek.
Levelek erezetében,
mint vér, csurranjon fényem:
szemekre peregjen sója,
lelkem foszló olvasója.
Dőlj neki hát, te gyáva:
tintástul jöttél világra.
Ha írsz, álmodva, ébren,
írj magyarul, írj szépen!
2 hozzászólás
Nem annyira gyermekverset írtál, hanem remek rímekkel és képekkel hívod fel mindannyiunk figyelmét arra, vigyázzunk szép anyanyelvünkre, ha már írunk…
Üdv: Colhicum
Bizony, ez volt acél… de inkább önmagamat intem elsősorban… ám hogy miért "gyermekvers"? Mert úgy veszem észre, a fölnőttek manapság a saját pelenkázásukat sem képesek megoldani, viszont akik utánunk jönnek, talán esélyesek egy igazabb, jobb és teljesebb eszmélésre … csak ne e világban, mely kifordul lassan önmagából…