Gyors az Idő az Óra meredekén,
s lám tovatűnő arcok suhanása,
fiatal erdők, fiatal fák ága
kél, s keresem világom, hol vagyok én…
Életem ez a gyorsan szálló Óra,
szólnom most lehet, hogy mások is hallják,
írni, beszélni, hogy eljusson hozzád,
tudom, hogy csak egy száj vagyok a szóra…
Vagyok a szünet két nagy hullám között,
és szép dalokra vágyom itt a csendben,
mint a kismadár ki hazaköltözött…
Ha már mindenkit magamhoz öleltem,
s jól elvagyok bármi alatt vagy fölött,
várom, hogy magához öleljen Isten…
4 hozzászólás
Kedves András!
Megfogott gyönyörűséges szonetted, ezért merem ajánlani azt, hog bátran tedd át ebbe a kategóriába.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves András!
Egyezek mindenban Szabolcsal!
Csodaszép lett!
Gratulálok:sailor
Kedves Szabolcs és kedves Sailor köszönöm megtisztelő figyelmeteket!
Üdv András
Kedves András, tetszett!
" egy száj vagyok a szóra" 🙂
De micsoda száj! Mindig érdemes elolvasni, amit írsz. Gratulálok!
Ylen