Ha most azt mondanád…

Ha most azt mondanád nem kellek többé
Talán nem is bírnék önmagam maradni.
Kiegyenesíteném a hajam és magassarkút vennék
Tipegve topogva egy ideig biztos bukdácsolnék.
Feketébe ágyaznám egész létemet
Sötétségbe rejteném teljes testemet
Árny lennék az undorító, fényes világban
Talán gyilkolnék is a félhomályban.
Csak szemem ne lenne, ne lenne kék,
Békességet sugárzó halvány kék!
Lenne inkább mélységet idéző fekete
Hogy látná mindenki hol van a halál után helye.
Sötétségbe burkolnám a körmeim, a szemem és a szám is
Elhagynék mindenkit még a múzsám is.
Nem akarnálak látni soha-soha többé
Vagyis csak egyszer ha elmúlok örökké.
Akarom hogy lásd ahogy meghalok
Ahogy elevenen szép-lassan rothadok.
Gyilkos angyallá válnék akit lelöktek az égből
A hatalmas kéz letörte szárnyait és kiűzte a fényből.
Pusztítanék és mint a halál angyala
Elkárhoznék és ez lenne életem hajnala.