Ha Nap kél…

Ha Nap kél messzi erdők fölött,
pacsirták rebbennek fel az égre,
s dorombolni kezd a nyári reggel,
álmából ébred lengedező búzamező.

Kiszáradt szívem napfényre kiteszem,
hátha feltámasztja valami mámor,
valami enyhet hozó nyári zápor,
s csírába szökken, mint szikkadt szem.

Elrévedez végtelenbe keresve valakit,
elfáradt álmait csukott szemmel látva,
s magához ölelgeti nyíló virágok illatát;
mikor Nap kél, s minden kínt már elvakít.