Összegyűrt párnák közt keresem a holnapot,
Az illatod, mit a tegnap itt hagyott.
Kimondott és elrejtett szavakat kutatok
kusza álmok között,
hisz hiányod miatt a magány,
ágyunkba költözött.
Ne hagyd, hogy karom a semmit ölelje át,
adj nekem ezer boldog éjszakát.
Felhő nélküli eget ígérj még nekem kérlek
még ha nem is lesz igaz,
nem számít hidd el nekem
Számomra léted a vigasz!
A lét, a kettőnk élete mit építettünk
már annyi mindent elfeledtünk.
Töröltünk agyunkból ezernyi fájó sebet
beforrni nem tudó heget
mi összevarrtuk erőnk felett
a múlt már távolból integet.
7 hozzászólás
Drága Bareátosném!
Örülök neki, hogy ismét olvashattalak!
Nem írok semmit, véleményemet tudod!
Csak szépen csendben gratulálok, s minden jót kívánok!
Szeretettel,
ZSolt
Köszönöm drága barátom, tudod, nekem ez nagyon sokat jelent!
Ölellek:Kriszti
Kedves Krisztina!
Szépen fejezed ki a ragaszkodásodat, a szeretetedet:) Tetsezik a versed!
Üdv: Borostyán
Köszönöm neked is Borostyán
Szeretettel:Kriszti
Nagyon tetszik! …mint már annyiszor! 🙂
Gy.
Krisztina, nagyon szép verset írtál! Katalin
Kedves Kriszti!
Annyira csodálom, hogy menyire ki tudsz csavarni egy gondolatot és annyira rajta tudsz maradni, levezetni. Példa rá az utolsó négy sorod, ilyet én csak nagyritkán tudok összehozni, neked meg kisujjból megy.
Versed üti, a számodra külön kiépített és kimagasított elvárásaimat.
A te verseid mindig kiemelt figyelmet és mércét kapnak szépen átugrotta műved.
Nem fogok, 20 jelzőt leírni, azt meghagyom a verseimbe.
Egyszerűen, mind egyéniséged, mind műveid példaértéküek a világnak.
Köszönöm, hogy olvashattalak.
Üdv : Metal Koala