nem hallani
ahogy az este metronómra jár
kattanás
az ajtó mögött
derengés
a fák
a trópusok
a lélek szövete
ahogy a Gileádban áll
se szó se szólam
az este metronómra jár
ha lehetne némán
hogy csak átdereng
se szó se szólam
rezgő levelek
a trópusok
a fák
a lélek szövete
ahogy a Gileádban áll
a pára
trópusok
a fák
3 hozzászólás
Kedves sanna!
Kicsit hiányérzetem van… dallamosan lüktet a vers, frappáns sorismétlésekkel, de én mégsem érzem úgy, hogy Gileádban (a Gileádon) állnék. Mi a cél? Mantra? (Elszabadulni innen és egy igazabb helyen lenni, átélni az öröm forrását…) Tanúbizonyság? Vigasznyújtás, mint Poe-nál?
Bármelyik is (vagy egyik sem), kicsit rövidnek tartom az eszmefuttatást.
Egyéb: kötetet adtál már ki? Ha van/jelenne meg, érdekelne!
Kellemesen írsz. 🙂
medve
Köszönöm Medve, hogy olvastál! Itt a Gileád egy kötet címére utal, amiben van egy vers, amire utalok a szövegben (inkább mint vers). Kötetet? Nem, nem is tervezek 🙂
u.i.: Ja, igen… elfelejtettem! A metronóm jó kép! (egyik – régóta – készülő munkámban szintén használom) 🙂