Fehér angyalom szárnyain hever
hideg szavad töviskoszorúja,
az égi világ véres valója,
mit „nem”-szavad homlokomra szögel.
Úgy sírok, mint egy bárány a havon,
mikor farkasok tépik, s a múltnak
áldozatul gonosz dalt ugatnak:
A nem létező múlik-e vajon?
Csak te tudod, véres szárnyú angyal,
hogy ami van, az miért úgy esett.
Ám ne remélj békét a válasszal!
Sok soha nem volt dolog elveszett,
amit elvettél hűtlen szavaddal
attól, ki téged szívből szeretett.
4 hozzászólás
"Sok soha nem volt dolog elveszett"….mi lett volna ha… ez jutott eszembe…
Gratulálok!
Gy.
csalódás valakiben…szép és dühös, olyan nem megbocsátó az ize… Grat. Davey, tetszik az indulatod benne!
Davey! Nagyon tetszik a versed, ahogy kiadod magadból a fájdalmat! Gratulálok!
Köszönöm mindőtöknek! Valóban: ez esetben nincs megbocsátás.