Hogyha szeretsz, szeress egészen,
Szeress mindig, szeress tettre készen,
Ahogy kezem a kezedben lett egész,
Szeress úgy, ahogy szeretett a kéz,
Ölelj szorosan, ahogy tanítottalak,
Mert az ölelés mindig visszaad,
S legyen benned is mély és szertelen
És világra csodálkozó ez az érzelem,
És hívjon ajkad, ahogy hívott az enyém,
Gyúljon ki benned ez a túlvilági fény
És bódítson el, hogy ne nézz a világra,
E pillanatnyi csöndnek illatos virága!
Fel, fel, még ezerszer, magasabbra, bátran,
Indulj el velem a táguló határban,
Hadd hívjalak! Hadd vigyelek! Él benned az élet,
És látni akarom, ahogy mindet megéled.
Velem! Mellettem! S ha nem is lesz örök,
Megőriznek benned a táguló körök,
Mik szívedben dobognak. Ez mégsem elég,
Ha kell, egész szívem kiborítom eléd,
Hogy kedvedre kutass benne, csak vigyázz,
Össze ne törd, mert a tiedre vigyáz,
Mert bár összetartja millió furcsa kis elem,
Azért törékeny. Ne játszadozz velem.
7 hozzászólás
Nagyon tetszett, szép odaadásssal figyelmeztet arra, hogy a szerelem két ember érzelme, nem játékszer…
Kedves Zsuzsa!
Szép költői szavakkal, tisztán, érthetően közölt versed telve érzelemmel, szépen sorakoznak a rímjeid is. Öröm volt számomra olvasni.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen nektek!
Miléna
Önzetlen a versed, elolvastam márv többször. Gratulálok Miléna!
Selanne
Köszönöm szépen, Selanne!
Miléna
Gratulálok a nagyon szép szerelmes vershez,tetszik a lírai hangvétele és reg hallott szerelmes versekre emlékeztet.
Udvozlettel,Jóska
Köszönöm szépen!
Miléna